Magyarországon a 19. század végétől fogadták el a finnugor eredeztetést, és akkortól ezt kizárólagossá tették.
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a császári udvar helyeztette a Magyar Tudományos Akadémia székeibe azokat a nem magyar származású nyelvészeket (Josef Budenz, Paul Hunsdorfer illetve a "pénztárnok" és kultuszminiszter August Trefort), akik a magyarok finnugor származtatásának a KITALÁLÓI (!!) voltak.
Kétségtelen tény, hogy a kor tudományos színvonalán dolgoztak, rájöttek, hogy bizonyos népek közös nyelvcsaládba tartozhattak.
Európában akkor egyedül a finnugor népekkel találtak nyelvi rokonságot - MERT CSAK EURÓPÁBAN KERESTEK.
De a torzultan mongolid és kőkorszaki szinten tengődő obi-ugor népek EBBE SEM illenek bele. A manysi-hanti vagy zürjén(más szóval nyenyec) mocsári halászok és rénszarvastenyésztők sehogy sem illenek az európai rokonság körébe: ezt a MEGALÁZÁSUNKRA eszelték ki.
Ugyanakkor fontos rávilágítanunk arra a tényre, hogy
a nyelvészeten kívül egyetlen tudományág sem támasztotta alá a magyarok finnugor eredetét.
A zene, az antropológia, az írás, a vallás, a régészeti leletek egy sokkal távolabbi és sokkal keletebbi őshaza felé mutattak.
A XX. század elején kialakult egy új tudomány: a vércsoport-antropológia, amely a gének rendszerének különbözőségéré épül, ugyanis egyes fajtáknál a vércsoportok megoszlása állandó, és vizsgálatokkal kiderítették, hogy a generációról generációra öröklendő vércsoportok egy-egy embercsoportra hosszú ideig jellemzők maradnak.
Például az AB és a 0 vércsoport az, amelyiknek az öröklése szerint meg lehet állapítani, hogy mely népcsoport honnan származik.
Kiderítették, a 0 vércsoport az úgynevezett ősnépekre jellemző, például az örményeknél, a baszkoknál, a keltáknál fordul elő gyakran.
A B vércsoport pedig Mongóliában és Elő-Indiában jellemző a lakosságra.
Sokat mond az a tény, hogy a Kárpát-medencében Árpád népének honfoglalása előtt a B és az AB vércsoport gyakorisága többszöröse a nyugat-európainak.
Ez azt jelenti, hogy már a honfoglalás előtt itt élt népek ázsiai eredetűek voltak,
és Árpád magyarjainál ugyanez a belső-ázsiai eredetre utaló vércsoport mutatható ki.
Ezt követte egy másik eljárás, az úgynevezett jelzőgének vizsgálata, melyet a nyolcvanas évek közepén a japán Matsumoto professzor dolgozott ki.
Bebizonyította, hogy a genetikai kötődés jellemző egy-egy népességre, és ennek összehasonlításával a különböző népcsoportok rokonsági foka megállapítható.
Az ő módszerével - és tudományos team-je által - Magyarországon is végeztek hasonló vizsgálatot, s kiderítették, hogy a magyar népben északi mongolid, déli mongolid és europid jelleg található meg.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a magyarság olyan helyen élt, ahol mind a három jelleg egyszerre volt megtalálható, azaz a Kaukázus és a Fekete-tenger között.
A finneknél semmilyen mongolid jelleg sem mutatható ki, és jóval kisebb az europid gének aránya, mint a magyaroknál.
Ebből az a következtetés vonható le; hogy a finnek egy más típusú ősnépességhez tartoznak,
és ők ma már azt is tanítják.
Mivel a finnugor népek mindegyike genetikailag eltér a magyarságtól,
nem lehetett közös finnugor ősnép,
csupán átmeneti együttélésről beszélhetünk,
erre mód is nyílhatott a nagy folyók (Ob, Tobol, Irtis) déli, felső folyása mentén, a mai kazah sztyeppék lovasai és a halászó-gyűjtögető népek között.
Ennek természetesen maradtak nyomai, egy kimutatás szerint a magyar népességben 0,6 százalékos az "ugor", urali jelleg.
Megjegyzendő, hogy ezen népek (udmurt, mordvin, komi, mari) EGYIKE SEM hívja magát "ugor"-nak,
ezt az "OGUR" azaz "őstürk" szóból a szlávok aggatták rájuk (!).
Ez a 0,6% nagyon kevés,
ennél jóval nagyobb a türk, vagy inkább belső-ázsiai, turáni, pamíri, altayi arány.
Hideo Matsumoto professzor vizsgálata jön segítségünkre.
A jelző-gének alapján a magyarokhoz hasonló jelleg
Kelet-Turkesztánban az ujgurok körében található,
ők most, az 1950-es kínai annexió óta Kína északnyugati részében élnek. (....)
Valamikor ők is részesei voltak annak a magas kultúrának, amelynek az ismert birodalmak előtt időszámításunk előtt 3000 és 1500 között Belső-Ázsia volt az otthona, és ehhez kapcsolódtak a mi őseink is.
S részei voltak a már ősi kínai források által is részletesen leírt ázsiai Hun (Xioungnu) Birodalomnak is.
(ITT MOST NÉMIKÉPP HITELTELEN "SZUMÍRKODÁS" GYÜN):
Hitelt adok annak a nézetnek, amely szerint a magyar írás perdöntő.
Ha egy népnek több ezer éves írása van, akkor az nem lehet primitív nép.
Ha több nép írása és nyelve ugyanolyan tulajdonságokat mutat, mint esetünkben a szanszkrit, a sumér és a magyar - ezekben azonos a ragozó szerkezet és megegyeznek a szógyökök, akkor elmondhatjuk: ezek a nyelvek azonos kultúrkörhöz tartoztak.
Hogy genetikailag nem mi voltunk a sumérok, az bizonyos;
ugyanakkor az is, hogy az ősi kultúrkörhöz kapcsolódott a magyarság, és tulajdonképpen Európában az ősi Kelet egyetlen örököse vagyunk, nyelvünk, kultúránk, népművészetünk, zenénk mind-mind ebbe a régmúltba vezet vissza: az időszámításunk előtti 3000 és 1500 közötti Belső-Ázsiába, amely akkor a világ kulturális központja volt.
Évezredeken keresztül a kultúra keletről érkezett, és a Kárpát-medence volt ezeknek a népeknek az egyik legkedvezőbb letelepedési helye.
Számos nyugati írásban olvasható, hogy az újkőkori forradalom (3000-től 1500-ig) kiinduló pontja a Kárpát-medence volt, ahol Európában először termesztettek gabonát öntözés nélkül, itt honosították meg a vaskohászatot.
(....én ezzel nem értek egyet, de az az én gondom. Kündü.)
Miért fontos egy nép származása?
A Habsburg-háznak annak idején nagyon jól jött finnugor rokonságunk,
mert az alapján hangsúlyozhatták, hogy a mi rokonaink gyűjtögető, halászó, vadászó primitív népek voltak, és örüljünk neki, hogy befogadott bennünket a fejlett Európa.
Amikor egy népnek évszázadokig ezt sugallják, az lelkileg tönkreteszi.
Ugyanakkor a származástudatból erkölcsi erőt is lehet meríteni, ha tudjuk, hogy olyan néphez tartozunk, amelyik több ezer évig képes volt fennmaradni nyelvével, kultúrájával, kreativitásával, hiszen ezek a gének egyfajta mentalitást is hordoznak. (Nemzetkaraktert...)
A finnugor elmélet alapjait idegen származású nyelvészek vetették meg, ilyen például Josef Budenz, aki húszéves korában tanult meg magyarul és Budenz József néven vált ismertté, vagy Hunsdörfer Pál, akire ma Hunfalvyként emlékszünk.
Egy Hunfalvy - aki a hun rokonítás esküdt ellensége...
Senkinek sem tűnt fel, hogy egyedüli tudományként csakis nyelvészek írják meg a magyar őstörténetet,
hogy nincs finnugor ősnyelv, és senki sem bizonyította be, hogy létezett valamiféle őshaza, arról csak feltételezésként írtak!
A felsoroltakkal, akik úgymond "nyelvészek" lettek volna,
elsősorban az a gond, hogy úgy dolgoztak nyelvészként, hogy nem tudtak magyarul, sem finnül, sem az "ugor" nyelveken....
Szinte bizonyos, hogy ezeket a "tudósokat" a bécsi udvarból irányították.
Tagadhatatlan, hogy a Habsburgok minden eszközzel támogatták, hogy a finnugor származásunk elmélete kizárólagossá váljon a magyar tudományos életben, ezt tették kötelezővé az iskolai oktatásban is,
és 150 év óta ma is ez a kizárólagos.
A kommunista diktatúrának sem volt érdeke, hogy változtasson ezen.
Sőt, a Szovjetunióban élő quasi "közeli rokon" népek elmélete szinte vallási dogmává merevedett.
Végül a LEGFONTOSABB, ellenséges, magyarellenes, hun-avar-onogur ellenes bizonyíték:
"Tisztelem az urak álláspontját, én azonban - mint miniszter - az ország érdekeit kell nézzem,
és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb a finn-ugor származás princípiumát fogadnom el (??!),
mert nekünk
nem ázsiai,
hanem európai rokonokra van szükségünk.
A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni,
akik a finn-ugor származás mellett törnek lándzsát."
- AUGUST TREFORT, német nemzetiségű kulturális minisztrere a Magyar Királyság Kormányának. 1877.
S erről a SZAR ALAKRÓL iskolák és gimnáziumok vannak elnevezve a Magyarok Országában!!!!
 |
| A régészeti leletek alapján a honfoglaló magyarok viselete (prof. László Gyula rajza)NA? kikhez hasonlít ez a viselet?? ÚGY VAN: a tatárokéhoz.... |
